„A megdarált húst összedolgozzuk tojással, tejbe áztatott zsömlével, sóval, borssal, és forró zsírban vagy olajban húspogácsákat sütünk belőle. Figyelem: Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg.” (Örkény István: Fasírt)
Egy idilli hegyi faluban, Mátraszentannán a Tót családhoz egy nap az orosz fronton harcoló fiuk parancsnoka érkezik. A harctéri időszak az őrnagy idegzetét súlyosan roncsolta, ezért Tótéknál szeretné tölteni a szabadságát. Hogy az idő ne teljen haszontalanul, közös dobozolásra kényszeríti a családot. Tóték bízva abban, hogy – az őrnagy közbenjárásával – fiuk kedvezményekben részesül a fronton, éjjel-nappal dobozolnak. A Tót család lelkesedése hamar alábbhagy, és végül megölik a parancsnokot. Abszurd helyzet: később derül ki számukra, hogy mind az áldozathozatal, mind a gyilkosság hiábavaló volt, hiszen a falu postása nem kézbesítette ki időben a Tót fiú halálhíréről szóló levelet.
 „A Tóték… a magam szándéka szerint a kiszolgáltatottak tragikomédiája. (…) Kölcsönös függőségben élünk, egy személyben vagyunk zsarnokok és áldozatok. (…) Hitem szerint az Őrnagy és a Tűzoltóparancsnok valójában egy személy. Ahhoz persze, hogy ebből drámai mű lehessen, össze kellett szikráztatni a benne rejlő pólusokat… A mű azt kérdezi, hogy véges-e vagy végtelen az elnyomottak tűrőképessége, és azt válaszolja: van ennek is végpontja, amelyen túl béketűrésünk elfogy, és föllázadunk.” (Örkény István)

A Mű a Proscenium Szerzői Ügynökség Kft. engedélyével kerül bemutatásra."