Valószínűleg mindenki ráismer egy-egy barátjára, ismerősére vagy önmagára egy csütörtöki hölgyben. Csütörtökönként minden szóba kerül: a múlt, a gyerekkor, a szerelmek, a család, a mindennapok kis örömei és kudarcai. Mindig megvitatják aktuális gondjaikat. Jelmezbál, részvények, kriptabővítés, sütés, fogpótlás, tévéműsor, gyereknevelés, munka, öregedés, halál.

Az írónő, aki maga is színésznő, teljes beleérzéssel éli és írja meg ezeknek a hölgyeknek az életét. Miközben pereg előttünk a játék, nyilvánvalóvá válik, hogy franciák, oroszok, magyarok nagyon hasonlítunk egymásra. Legalábbis az asszonyok.

“Nem vagyok író. Soha életemben nem ültem le íróasztalhoz. Kószálok a városban, ábrándozom. Kis papírdarabkákra párbeszédfoszlányokat jegyzek fel. Soha nem gondolok ki nagy elméleteket. Én az érzéseimmel gondolkodom.” Loleh Bellon