A mű egy rendkívül érdekes történelmi korszaknak állít emléket. A dráma 1974-ben játszódik Kubában, amikor Gina Lollobrigida – felhagyva a színészettel – Havannába érkezik televíziós interjút készíteni Fidel Castroval. Az újságírás és tévézés az új választott hivatása. Több világhírű személlyel készített a Rai Uno számára anyagot. Kettejük közel tíz napos együttléte meghatározó emlék volt mindkét ember kapcsolatában. Ez nem szerelmi emlék, hanem egy barátság megalapozása, és annak későbbi ápolása.

A dráma története nem bulvártörténet. Semmi olyan vulgáris esemény nem történt kettejük között, melyet később a médiában feltételeztek. Egy rendkívül erős barátság alakult ki akkor is, ha utána már soha többé nem találkoztak. Fidel Castro halála előtt külön kiemelte életében a találkozását Ginával, és Lollobrigida is végig ennek az emléknek a fontosságát hangsúlyozta az életében. Tudnivaló, hogy az elkészült riportot a Rai Uno végül nem adta le, a felvételt megsemmisítette, mert az akkori politikai propagandának kényes volt az elkészült munka, nem egyezett az akkori hivatalos Fidel Castro-képpel.

A drámából azonban nem csak Fidel Castrot ismerjük meg jobban, hanem egy kiváló olasz színésznő múltját, gondolkodását is, és főleg a kompromisszum-kereső képességét.

Ezért az előadás ugyanúgy élmény lehet annak, aki még nem élt ebben a korszakban, mint ahogy annak is, aki átélte és aki egyformán érdeklődik társadalmak és művészi magánéletek iránt.