Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról

“Mi arra, születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk életünkön át.”

A rendező gondolatai:

“1973-ban volt az ősbemutató. DE: nem egy őskövület!
Ezek a dalok a mi generációnknak, és sok utánunk jövőnek beleívódtak a génjeibe. Trendien: kultikusak: „Menni kéne…”, „Valaki mondja meg…”, „Arra születtem…”, „Ringasd el magad!”

Szeretnénk hinni, hogy a mai fiataloknak is. Bár nem biztos!

Akkor még filmen sem nagyon láthattunk fesztiválokat, nagy koncerteket. Akkor ez egy távoli világról szólt, de nagyon is rólunk! Vagyis egy vágyott világról. (Kb 17-szer láttam a Vígszínházban kamaszkoromban.)

A mai fiatalok sokféle fesztiválra járnak, a kábítószer sem ismeretlen veszély (mint volt 45 éve).

Ezért azt gondoltam, hogy a ’73-ban született, azaz lassan nagypapakorú művet úgy kell bemutatni, felfrissíteni, hogy nem a múltat akarjuk benne megmutatni. Hiszen a szituációk, a problémák ma aktuálisabbak itthon is, mint régen.

Azt kell megmutatni, ami közös, ami a mai fiatalokat is érdekli, ami az ő jelenük. Azt, ami a darabban is benne van, kortól, korszaktól és rendszertől függetlenül.

Ma már nem kell nyugatra menni egy fesztiválért. Sőt! Itt van a Sziget és sok minden más. (De az, hogy valaki stoppol, hogy odajusson, az még ma is ismerős. Vagy lejmolnak cigit…)

Szerintem ez a történet itt és most ugyanúgy, akár a Szigeten vagy a Balaton Soundon, a VOLTon vagy bárhol máshol megtörténhet.

Csak fiatalok kellenek hozzá! – És ez most itt a Spiritben megadatik. Hiszen: „Mi arra születtünk…”

Czeizel Gábor
rendező